Robban a bomba - Dobika blogja

Az oké, hogy fiatalabb -- valakinek utánam is születnie kellett.

Az oké, hogy nem tudja mit akar -- nő, keresi a helyét.

Az oké, hogy ő is csak nő, akinek egy pár órás heherészés elhessegeti a gondjait -- kellenek felületes emberek is mindenki máshogy definiálja és dolgozza fel a problémáit.

Az oké, hogy enyhén szólva is máshogy közelítjük meg a zenét -- nem, ez nem oké.

De az például jó, hogy hasonló álmaink vannak -- persze ezen a mindkettőnkben meglevő aljas versenyszellem nem sokat segít.

Viszont az, hogy Cosmo-t olvas és az egyik kedvence a Szex és New York -- ez eddig miért nem szúrta a szemem?

Apu cinikus vigyora vagyok egy öngyilkos özvegy teteme felett.

Ülnek a szobában. A húsvéti család. Kimegyek, csatlakozom. Előkerül az aktuális velem kapcsolatos téma. Szerencsére mindenki hozzá tud fűzni valamit. Persze egy vidéki, tv-n nevelkedett társaságtól nem várhatunk magvas és magasröptű gondolatokat. Úgy értem földhöz vagyunk ragadva. Ami jó, nem? Van elég üresjárat a gondolatjátékhoz: hogyan rendezném filmre ezt a jelenetet? Biztos kiszűrném a "hosszasan nézünk egyenesen előre, az öregek azért mert lassúak, a fiatalok azért mert nem elég okosak" kockákat. Sok van belőlük. Lassú az élet.

Megunom. Visszamenekülök a tv elé, ott nincs lassúság. A tv gyors, a tv életben tart. A tv butít(?) És?

Apu korgó gyomra vagyok az ebédlőasztalnál.

Szerencsém volt, hogy akartam változtatni a munkarendemen, különben most utálnám magam hogy nem tartom be.

Persze ez nem is rend valójában, de nevezzük annak, mert csak a rendet lehet leszarni.

Le fogok feküdni aludni.

És amikor legközelebb megint gondolkozni fogok az az égben lesz.

Egész jól ki lett bírva 3-4 hónapig. Persze nem.

Apu grandtotál pattanásai vagyok egy fullhd tvn.

Megfogadom, hogy az újévben nem fogadok meg semmit.

Jót röhögtünk pár hónapja a Bergendy-féle Süsü-plágium sztorin. Mindenki a saját vérmérséklete szerint forrongott, a szakmabeliek is meg a rajongók is.

Na de arra ki gondolt volna, hogy a Microsoftot tényleg lehet mindig egyel jobban utálni? Most éppen kettővel.

Apu dühös káröröme vagyok.

A számítógép munkára való.

A szemét arra, hogy eltakarítsuk.

A problémák arra, hogy megoldjuk őket.

A pénz arra, hogy vigyázzunk rá.

Az emberek arra, hogy elköltsük őket.

Az álmok arra, hogy üzenjünk.

Az idő arra, hogy figyeljünk.

A stáblista arra, hogy elolvassuk.

Megveregetjük a vállunk, kicsit gyönyörködünk benne amit csináltunk és megyünk tovább.

Már annak is örülünk, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt.

Az már nem is érdekes, hogy jók vagyunk-e közben.

Dehogynem.

Ámen.

zzz

- Najó, eleget szenvedtél, gyere harapj valamit.

- Nem, ezt még meg kell oldani.

- Nem fog menni.

- Az a dolgod, hogy bíztass, nem az hogy letörj.

- Az a dolgom, hogy terheljelek, nem az hogy bíztassalak.

- Együnk.

....

- Tessék, csináld meg ezt.

- Kész.

- Látod bazdmeg, ennyi.

- Van még?

- Aha. Tessék, nézd ezt.

- Úgyértem kaja.

- Ne húzz fel.

- Jó edző vagy.

- Ez nálam egyfajta rendellenesség.

- Csak így tovább.

- Na tünés vissza szenvedni.

Mindenki odáig van az élsportolók teljesítményeiért, a zenészek sikereiért és a színészek teltházas előadásaiért. Látni kellene mögöttük az edzőket, a menedzsereket és a rendezőket, oké, vakegér?

Ha most a saját főnököm lennék kirúgnam magam.

Ja, hogy két hete a saját főnököm vagyok?

Csütörtök estig még csak kihúzzuk együtt. Addig minden eldől. Ha pozitív a verdikt, akkor fizetésemelést adok magamnak, egyébként pedig le kell ülni beszélgetni.

Ki fog eltartani, ha kirúg az egyetlen ügyfelem?

Sajnos nincs tele üres sörösüvegekkel, pizzásdobozokkal, használt fecskendőkkel és kiborult hamutartókkal a lakás. Pedig most jó lenne ezeket mind összeszedni, egy nagy fekete zsábka tenni és az ajtó elé rakni. Hadd lássa a járókelő, hogy tisztaság van bent.

Gyere ülj ide az ölembe kicsim.

Ugye szereted a cicákat? Ismered a Schrödinger bácsi cicáját? Elmondom miért nem ismered.

Ha a következő három állapot bármelyikében vagy:

1. nincsenek érzéseid, vagy
   
2. nem tudod kimutatni az érzéseid, vagy
3. nem akarod kimutatni az érzéseid,

a külső szemlélő számára bármelyik úgy tűnhet, mintha egy lelketlen geci lennél.

A külső szemlélőt, aki nem ismeri ezt a jelenséget hívjuk baleknak.

Apu szeretné ha te nem lennél az.